A 3D nyomtatás a 21. század forradalmian új technológiája. A 3D nyomtatás segítségével háromdimenziós tárgyakat lehet létrehozni térbeli digitális modellekből. Az eljárás lényege, hogy apró részek összeillesztésével, összeragasztásával készít tárgyakat szemben a hagyományos megmunkálással, melynek során egy nagyobb nyers darabról választják le a felesleges anyagot és a megmaradó rész lesz a késztermék.
A 3D nyomtatás
fogalma még 1955-ből ered, két egyetemi hallgató, Jim Bredt és Tim Anderson, nevéhez fűződik, akik egy tintasugaras nyomtatót alakítottak át úgy, hogy az ne tintát fecskendezzen a papírra, hanem egy speciális ragasztóval egymásra épített rétegekkel térbeli objektumot hozzon létre. A szabadalmazott eljárás vezetett a két feltaláló által alapított Z Corporation és az ExOne születéséhez. 1987-ben Chuck Hull szabadalmaztatta a sztereolitográfiás RPT eljárást és megalapította a 3D Systems céget.
Mindenek előtt egy 3D formátumban lévő modellre lesz szűkségünk,melynek felülete poligonokból áll. Ezt a modellt a nyomtató szeletelőszoftvere (slicer) előkészíti a 3D nyomtatáshoz, melynek során meghatározott vastagságú (rétegvastagság) rétegekre bontja azt. E folyamat részeként állíthatjuk be a kívánt paramétereket mint például felbontást, sebességet, kitöltést, támaszanyagot stb. Az elkészült szeletek tovább bonthatók a nyomtatófej (extruder) legapróbb mozgásaira, melyeket a szoftver egy .gcode formátumú fájlban exportál. Ezt kell eljuttatnunk a nyomtatóba memóriakártya vagy kábel segítségével, a hardver pedig végfrehajtja a .gcode-ba írt parancsokat, mely során felépül modellünk.
Ha végletekben szeretnénk válaszolni,azt mondhatnánk mindenre. Fantáziánkra van bízva,hogy mit tervezünk meg a 3D tervezőprogramunkban,milyen térbeli elemet 3D scannelünk be és nyomtatunk/nyomtattatunk ki. Legyen ez egy kedvenc háztartási eszközünk alkatrésze vagy egy egyedi berendezés,jármű kiegészítője vagy akár egy még nemlétező dolog. Alapvetően egyedi tárgyak,alkatrészek, prototípusok készítésénél van jelentősége a technológiának,a tévhittel ellentétben tömeggyártás területén nem jelent költséghatékony alternatívát. A megtérülési darabszám (break even quantity) nagyban függ a modell geometriájától,minőségi elvárásaitól,ez a gyakorlatban a pár tucatos nagyságrendtől akár a párezres darabszámig terjedhet.
FDM (FFF/FLM/LPD) 3D Nyomtatás Az építés rétegről rétegre történik. Az alapanyag egy thermoplasztikus műanyag (hőre formázható), mely szál formájában (filament) kerül a gépbe, ahol egy fűtött extruderbe jut. Itt a polimer megolvad és a fúvókát már szabályozott térfogatáramú olvadék formájában hagyja el. Maga az extruder mechanikus tengelyeken helyezkedik el, amik a CAD (3D) modell adott rétegének megfelelő pályán vezetik végig a fúvókát.
A Wikipediában további információkat is olvashatunkNyomtatás közben
A gép váza 30x30mm profilú alumíniumból készült. A tárgyasztal szintén alumínium lap amit teljesítmény ellenállások segítségével tudunk felfűteni maximum 115C fokra, a fűtés teljesítménye 250W ami meghaladja a gyári nyomtatókét is, ezáltal HIPS anyagot is tudunk nyomtatni biztos letapadással a magas hőmérséklet miatt. Nyomtatás esetén a következő réteg hőálló bórszilikát üveg, majd capton fólia.
A következő tárgyak egy része erről a WEB oldalról Thingiverse lettek letöltve és kinyomtatva, innem szabadon tölthetünk le rengeteg megrajzolt tárgyat, ugyanis a 3D tervező programok, például solidworks, solid edge nem ingyenes, elég drága és a használatukat is meg kell tanulni.
Házilag még fémet nem tudunk nyomtatni, bár már vannak rá ipari módszerek.
Lézeres, fémporos 3D nyomtatás
Köztes megoldásként a fém öntés jöhet szóba, főleg az alacsony olvadáspontú ötvözetek, például, ón, alumínium, alu-cink ötvözet (spiáter).
Fém öntési kísérlet 3D modell alapján az úgynevezett lost PLA módszer alapján.
Lássuk mik készültek eddig.
Ami még ki sem lett próbálva
Ezzel például kerámia pasztát lehetne nyomtatni, majd később kiégetni, kemencében, de a technológia még gyerekcipőben jár, de vannak rá próbálkozások.
Kerámia nyomtatás